Most
múlik pontosan
Engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
Nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány
Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl
Most múlik pontosan
Engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
Nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem
