Mesélek a bornak

 

Mesélek a bornak, már hallani is unja
Hajnalokon át két kezemet fogja
Kérdi mi van veled,
Ő még itt van, vagy már
Ég veled?

Mesélek a bornak, itt van hogy ha kell
Kezét a kezembe és én így múlnék el.
Vezess jó Uram ha netán rosszabb útra tévedek,
Jó ez a hely...

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
S annak melegét mi visszavár.

Mesélek apámnak, mindig itt van hogyha kell,
Büszkén búcsút int, mert fia ismét útra kel
Borban él az igazság, ezért én most elmegyek....

Messze járok már idegen földön ébredek,
Hátam mögött fenyvesek előttem tengerek.
“Látogass felém fiam, ameddig én még itt vagyok”
Messzi szép hazámra gondolok.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
S annak melegét mi visszavár.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
S annak melegét mi visszavár.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
S annak melegét mi visszavár.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát.
Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
S annak melegét mi visszavár.